Mint minden szabály, így a hitelezési szabályok is valamilyen okból alakultak ki. Korábban hibázott a szabályozói környezet, aki ennek hátterére kíváncsi, javaslom, hogy nézze meg a Nagy Dobás (angol címe: The Big Short) című filmet. Amellett, hogy szórakoztató, kiválóan bemutatja mégis mi történt a múltban. Na de térjünk vissza a lényegre, az alapszabályokra. Kezdjük pár fogalom tisztázásával:
Úgynevezett hitelfedezeti mutató, kimondja, hogy a megvásárolni kívánt ingatlan értékének MAXIMUM 80%-áig terjedhet a felveendő hitel. Nem véletlen emeltem ki a maximum szót, később fontos lesz, de a lényeg számszerűen, hogy egy 10 M FT-os ingatlanra maximum 8 M FT hitel vehető fel. Késő tehát ma elkezdeni önerőre gyűjteni, ha másnap ingatlant szeretnék vásárolni, az önerő felhalmozása időt igényel.
Ezen szabály részben felülíródott, ugyan is amennyiben adott egy 41 év alatti, ingatlan tulajdonnal nem rendelkező fiatal, az önerő lehet akár csupán 10 % is! Ez nem minden településen, nem minden banknál működik, de erről később szót ejtek.
A jövedelemarányos törlesztőrészlet mutató azt mondja ki, hogy az összes hitelem, összes törlesztő részletének havi összege nem lehet több, mint az összes igazolható jövedelmem MAXIMUM 50 %-a. Itt is fontos a maximum. Ezt is magyarul: Ha egy házaspár együtt keres 500.000 FT nettó hivatalos bért, az összes hitelük törlesztőrészlete maximum 250.000 FT lehet.
Ezeket a számokat érdemes megjegyezni, ha az ember ingatlant tervez, mert ezek a szabályok megkerülhetetlenek.
A Teljes hiteldíj mutató egy %-ban kifejezett mutató, azt mutatja meg, hogy éves szinten a tartozásom hány százaléka a hitel “ára”. Értelemszerűen minél alacsonyabb ez a szám, annál jobban járunk, mint ügyfél. Nem az ár az egyetlen azonban, ami alapján érdemes hitelt összehasonlítani, hiszen sokszor a biztonság is igen fontos - érdemes tehát a kamatperiódust is figyelembe venni (ez egy szám, amin belül nem változhat a hitelem törlesztőrészlete).
Természetesen, ha az ember a leadózott jövedelméből magas adótartalmú termékek megvásárlása után felhalmoz pénzt, a felhalmozott pénzből kifizeti a kamatadót, és vásárol egy ingatlant, akkor vagyonszerzési illetéket kell fizetnie. Milyen jól hangzik, igaz? A tapasztalat az, hogy sokan nem is számolnak vele, pedig nem elhanyagolható, a vételár 4 %-áról beszélünk. Jellemző, hogy még a legkörültekintőbb számítások után is drágább lesz az ingatlanvásárlás a tervezettnél, majd amikor már tényleg minden pénzét elköltötte az ember, jön a feketeleves, és illetéket kell fizetni. Egy 40M FT-os ház esetén 1,6 M FT-ot. Erre az összegre lehet ugyan részletfizetést kérni, de nem borítékolható, hogy ezt engedélyezik. Ezt az illetéket egyébként bizonyos feltételek teljesülése esetén meg is lehet spórolni.
Most, hogy minden lényeges fogalmat megbeszéltünk, jöhet a valóság.
Van ugyanis minden banknak egy úgynevezett scoring rendszere (ez a belső kockázatkezelés nagyvonalakban). Leírtam két helyen is, hogy mi a törvényi maximum, azonban a bankok belső rendszere szabhat meg alacsonyabb számot is. (Pl.: egy többnyire nem munkából élő lakosokkal teli település esetén mondhatja azt, hogy legalább 50 % önerőt kell felmutatni, de akár meg is tagadhatja a hitelezést).
De nem csak negatív meglepetés érhet bennünket, sokszor a bankok akkor is kamatkedvezménnyel jutalmaznak minket, ha a cég, ahol dolgozunk, kapcsolatban áll az adott bankkal. Ezen információ hiányában viszont lehet, hogy máshol veszi fel az ember a hitelét, végső soron kedvezőtlenebb feltételekkel.
Amennyiben nincs kedved és időd egy szakmát kitanulni, bátran kattints a díjmentes konzultáció lehetőségére. Ha nincs meg hozzá még a kellő bátorság, a főoldalon további otthonteremtési témákkal kapcsolatban tájékozódhatsz.